Csokonai Vitéz Mihály (1773. November 17.- 1805. Január 28.) a magyar irodalom egyik legjelentősebb költője.
Családja dunántúli eredetű, nagyapja református lelkész. Apja Csokonai József képesített sebész-borbély, művelt ember, történelmi és sebészi jegyzetei maradtak fenn kéziratban. Csokonai a debreceni kollégiumban kezdte iskoláit, s az első osztályokban kitűnt verselési készségével. 1789-től a főiskolai osztályokat végezte. Kisebb iskolai fegyelemsértései ellenére megbecsülték és 1793-ban az egyik alsóbb osztály tanításával bízták meg. Tanítványaival baráti viszonyban volt, közös sétáikat, mulatságaikat a tanári kar nem nézte jó szemmel. Első iskolai perében többszörös fegyelemsértéssel vádolták; az 1794. dec. 9-től 17-ig tartott tárgyalás a püspök közbenjárására enyhe ítélettel zárult. Már diákkorában kapcsolatba került az irodalmi élettel Kazinczy Ferenc és Földi János révén. 1794-ben a Magyar Hírmondóban közzétette kiadandó húsz kötet művének jegyzékét, amelyek nagyrészt csak tervbe vett fordítások. Legjelentősebb eredeti műve ebben az időszakban a Békaegérharc c. vígeposz (1791) és A méla Tempefői c. szatírai játék (1793). Korai szerelmes verseit feltehetően Földi Jánosné, Weszprémi Juliskának írta. Politikai és felvilágosult filozófiai versei jelzik világnézetének kibontakozását. Debrecenből baráti látogatások és legációk alkalmával gyakran kiutazott távolabbi helyekre is. 1795-ben Kiskunhalason, Kecskeméten és Pesten járt. Pesti és budai tartózkodása Martinovics és jakobinus társai kivégzésének idejére esett. Közvetlenül ezután folyt le második kollégiumi pöre, amely kicsapatásával végződött (1795. jún. 20.) Fél évig özvegy édesanyjánál maradt, dec. végén Sárospatakra ment jogot tanulni. Innen 1796. júl. 12-én Pestre, majd Pozsonyba utazott. Pozsonyban kiadta a Diétai Magyar Muzsa c. verses újságot 1796. nov. 1-től dec. végéig. 1797 tavaszától Komáromban tartózkodott, de többször utazott innen barátaihoz, Kovács Sámuelhez Bicskére, Édes Gergelyhez Nagyvázsonyba. Lillának nevezett szerelme komáromi lány volt, Vajda Julianna, aki 1798 tavaszán Lévai István kereskedő felesége lett. A csalódott Csokonai Keszthelyen próbált tanári állást szerezni, ezért Somogy vármegyei barátainál vendégeskedett Csökölyben, Hedréhelyen, Nagybajomban, Kisasszondon és Kiskorpádon. Közben súlyos tüdőgyulladáson esett át. 1799. jún.-tól a csurgói gimnáziumban helyettes tanár. Tanítványaival előadatta A cultura és Az özvegy Karnyóné c. színdarabját. 1800. febr.-ban elhagyta Csurgót, s Pécsen, Baján át visszatért Debrecenbe. 1801. júl.-ban a Felvidékre utazott, szept.-től Pesten az egyetemen mérnöki tanulmányokat akart kezdeni, majd a tél egy részét (jan.-febr.) Komáromban töltötte, s ápr.-ban tért vissza Debrecenbe. 1802. jún. 12-én a nagy tűzvészben Csokonaiék háza is leégett. Ezután építkezéssel és verseinek nyomda alá rendezésével foglalkozott. 1804. ápr. 15-én Váradon felolvasta a Rhédey Lajosné temetésére írt Halotti verseket. Útközben meghűlt, s egészsége már nem állt helyre. A felvilágosodás (különösen Rousseau) eszméiből táplálkozó, antifeudális, antiklerikális, materialista elemeket is tartalmazó világnézete, valamint népies és rokokó vonásokat egybeötvöző kivételes nyelv- és formaművészete egyaránt a 19. sz. plebejus és demokratikus irodalmi törekvéseinek legjelentősebb előfutárává avatja. Líráját – közvetlenül filozófiai és közéleti tárgyú verseit ugyanúgy, mint szerelmi költészetét – rendkívüli gondolati és érzelmi gazdagság, hangulati változatosság, kifinomult zeneiség jellemzi. Művészi fejlődésének tetőpontját Lilla és Ódák c. (csak halála után megjelent) versgyűjteményeiben érte el. Komédiáiban, továbbá Dorottya c. komikus eposzában hol enyhébb, hol élesebb szatírával mutatja be a nemesség kisszerű, provinciális életformáját. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)