Szerző: Ritterné Szemlics Erzsébet

Hírek

Szeptember 8 – Az olvasás világnapja

Szerző: Ritterné Szemlics Erzsébet Megjelent: .

„A könyv a legnagyobb varázslat, minden csoda benne van, ami eddig volt s ami ezután lesz… mert aki olvas, az szabad lesz, megismerve mások gondolatait, szabadon választhat, kialakíthatja a saját gondolatait, összemérheti őket, veszthet és győzhet, okulhat és javíthat, ahogy méltó az emberhez. Ugye milyen egyszerű, csak meg kell tanulni az ábécét, és olvasni kell.” (Csukás István)

 

1965. november 17-én az UNESCO szeptember 8-át nevezte ki az olvasás nemzetközi világnapjává, amelyet 1966 óta minden évben megtartanak. A kezdeményezés célja, felhívni a figyelmet az írás-olvasás készségének fontosságára. Az írni és olvasni tudás alapvető emberi jog, a tanulás alapköve. Aki nem sajátítja el ezt már kisiskolás korában, az egész életére hátrányba kerülhet a mai világban. Az olvasás nem csak a tanuláshoz szükséges, hanem kellemes időtöltés is: kikapcsolódás, amelynek során fejlődik az ember szókincse, memóriája, kreativitása. Egyaránt hat képzeletre és érzelmekre.

 

 

Könyvtárunk közel 100. 000 kötet könyvvel, több mint 100 féle folyóirattal, internetezési lehetőséggel és színes programokkal várja kedves olvasóit.

 

Hírek

Gilles Durieux – Belmondo

Szerző: Ritterné Szemlics Erzsébet Megjelent: .


Gilles Durieux – Belmondo

Az értelmiségi művészcsaládból származó Belmondo nevéhez mára már több mint nyolcvan film és megszámlálhatatlan sikeres színházi szerep fűződik, noha színészi pályája egyáltalán nem volt zökkenőmentes. Bár a háború borzalmait is átélte, a franciák kedvenc színészének mégis csodálatos és boldog gyermekkora volt. A fékezhetetlen energiájú, örök optimista rosszcsontot soha nem érdekelte igazán az iskola. Unta az órákat és a lecke helyett folyton csak újabb és újabb csínytevéseken járt az esze. Sokkal jobban szeretett a barátaival bandázni, verekedni, rali versenyeket rendezni, mint betartani a szigorú iskolai szabályokat és számára értelmetlen dolgokkal foglalkozni. Rajongva szeretett szobrász édesapjával rendszeresen járt a Louvre-ba, édesanyja pedig a cirkusz világával ismertette meg, ami egy életre elvarázsolta. Eleinte bohóc akart lenni, később elkezdett a sportok iránt érdeklődni, és rátalált a nagy szerelemre, az ökölvívásra. Egy komolyabb betegség miatt azonban le kellett tennie a bokszkarrierről. Szülei?révén megismerte a kor nagy művészeit, állandó látogatója volt a színházaknak és moziknak.
Az, hogy végül színésznek állt, részben a művészetek iránti általános rajongásának, részben pedig egy meghatározó színházi élménynek köszönhető…

Gilles Durieux könyvéből kiderül az is, hogy milyen nehézségekkel küzdött meg a főiskolai felvételin, illetve az ott eltöltött évek alatt az a zseniális Bébel, aki a későbbiekben játszott bérgyilkost, gengsztert, kasszafúrót, kosztümös zsiványt és magányos zsarut egyaránt, aki mindig kaszkadőr nélkül hajtotta végre a legveszélyesebb attrakciókat is, és akinek a belapított orr és a bőrdzseki mára már a védjegyévé vált. Izgalmas és mulatságos sztorikat olvashatunk a forgatásokon történt kalandokról, de bepillantást nyerhetünk a sztár magánéletébe is.
Tanúi lehetünk szerelmeknek és szakításoknak, örökké tartó barátságoknak és az elmaradhatatlan szakmai összecsapásoknak is.

Hírek

Gyarmati György – Bibó István kortársi környezetben – Portrék, sziluettek – szemből, profilból

Szerző: Ritterné Szemlics Erzsébet Megjelent: .

Gyarmati György: Bibó István kortársi környezetben – Portrék, sziluettek – szemből, profilból

Hullámvasút életútmetszetek a 20. századból. Nevezettek a közéleti nyilvánosságban és a – nem önszántukból választott – cellazárványosságban tekinthetők túlélőművészeknek is. Pályájuk során – időzítésüket és jellegüket tekintve is – rapszodikusan követték egymást rendszerváltó fordulatok. Ezeket megélni épp- oly kiszámíthatatlan volt, mint túlélni. Mindegyikük számontartásra érdemes intellektuális teljesítményt hagyott maga után. Ám a hektikus rendszercsereberékkel függött össze, hogy melyikük mikor vált nemkívánatossá vagy ellenkezőleg, “újrahasznosíthatóvá” – adott esetben az e világi létből való távozás után is. A száztíz éve született Bibó István többszöri megidézésén túl a kötet írásainak többsége nem életútportré. Többnyire csak egy-egy mozzanatot hívnak elő a tollhegyre tűzött személyiség pályájából. Felsorakoztatva őket mégis összecementálódik egy tágabb panoráma a múlt századi Magyarország sokféleképpen nem rendszerkonform kavalkádjából. Az egymást kiszámíthatatlanul váltogató rendszerek labirintusában az atipikus életpályákból áll össze a “tipikus” kortörténet?