Megemlékezés Vári-Szabó Istvánról, halálának 115. évfordulója alkalmából

Vári-Szabó István -Kiskun-Halas Helyi Értesítője 1940. 6. évf.  40. szám

Kiskun-Halas Helyi Értesítője 1906. 6.évfolyam. 40-es szám

Megemlékezünk Vári-Szabó István halálának 115 éves évfordulójáról. Ez a cikk  az 1906-ban kiadott, 6. évfolyam, 40-es számú Kiskun-Halas Helyi Értesítőben jelent meg. Városunkról olvashatnak további izgalmas cikkeket HalasPress Adatbázisunkban.

Vári Szabó István.
“Őszinte megilletődéssel adjuk hírül, hogy Vári Szabó István nyugalmazott polgármester egyházkerületi, főgondnok és 1848/49-iki honvéd-kapitány, szeptember hó 26-án hetvenkilenc éves korában meghalt. Az elhunyt, ki közel három évtizedig volt városunk polgármestere, amely vitéz bajnoka volt a szabadságharcnak, ép úgy érvényesítette tudását, szorgalmát és hazaszeretetét a polgári életben is. Amily lelkes katona volt a harcban; ép oly fáradhatatlan munkása volt az egyháznak. Érdemeit alig néhány évvel ezelőtt maga a király is elismerte, a Ferenc József rend lovagkeresztjét adván neki jutalmul.
Vári Szabó István a jogot Pozsonyban elvégezvén, a hadbírói pályára lépett. Alig kapta meg a tiszti rangot, mikor a szabadságharc kitört. Az elsők között állott be honvédnek, és rövid idő alatt századosi rangot kapott. Már 1849 elején mint a 38. honvéd-zászlóalj kapitánya ment az aradi táborba. Ott volt az aradi várat
ostromló magyar seregben Vécsey tábornok parancsnoksága alatt egész a vár feladásáig. Innen a táborral Temesvár alá vonult és részt vett az ottani küzdelmekben. Július végén zászló-alját Damjanich parancsnoksága alatt az aradi vár őrségébe osztották be és így ismét Aradra jutott. Vári Szabót augusztus 7-én Kossuth Lajos azzal a rendelettel küldte Bem tábornokhoz, hogy a tábornok siessen Temesvárra és ott vegye át a sereg főparancsnokságát. Értesítvén egyúttal Bemet, hogy addig Görgey is meg fog érkezni, és a jobb szárnyon ott lesz harmincezer emberrel.

Vári Szabó marha-hajcsár ruhában indult útnak és másnap kora reggel elérte Soborsint Zám alatt Erdély felől jövő ellenséges előőrsökkel találkozott, akik feltartóztatták megvizsgálták iratait és már-már útnak bocsájtották, mikor az, egyik tisztnek gyanúja támadt; megmotoztatta, de szerencsére a jól elrejtett rendeletet nem találták meg nála, mire tovább folytathatta útját. Facset táján az országúton találkozott Bemmel, átadta neki a parancsot ki azt elolvasván csak annyit mondott rá, hogy már késő. Világos után besorozták az osztrákok közlegénynek és Olaszországba vitték, honnan csak
tekintélyes váltságdíj lefizetése után menekült meg. Az alkotmány helyreállítása után polgármester lett és mint ilyen dolgozott hosszú időn keresztül a köz javára. Mintegy három éve visszavonult a város vezetésétől és leginkább csak egyházi ügyekkel foglalkozott. — Haláláról a család, a város, a gazdasági bank és az egyháztanács külön-külön gyászjelentést adott ki. Temetése pénteken történt meg nagy részvét mellett.”

 

Az anyai szeretet végtelen. A türelem már más kérdés…

Karen Alpert: Az anyai szeretet végtelen. A türelem már más kérdés

Egy vicces összefoglaló, hogy milyen is a gyereknevelés valójában…

Amikor az egyik lányod hajnali háromkor felébreszt, mert mesét akar nézni, amikor a másik gyermeked végigkeni a nappali falát zsírkrétával, amikor a kicsikéid innivalója ott virít a plafonon, akkor bizony keményen koncentrálnod kell, hogy ép eszednél maradj, és ne tépd ki szálanként a hajadat. Persze, nem ugrasz ki az ablakon és más hülyeséget sem csinálsz kínodban, mert ott van az a bizonyos mindennél jobban szereted őket a világon dolog, ami megóv attól, hogy eluralkodjon rajtad a teljes idegbaj… (Ugye?)

Karen Alpert New York Times bestsellere elképesztően vicces és hihetetlenül mély gondolatokat feltáró írás egyszerre. A szerző finomkodás nélkül osztja meg érzéseit és tapasztalatait az olykor pokoli gyereknevelésről, amely minden elbizonytalanodó, vagy a váratlan helyzetekre felkészülni igyekvő szülő számára támaszul szolgálhat. Teszi mindezt olyan sziporkázó és mulatságos stílusban, hogy mikor majd’ bepisilsz a röhögéstől, te is azt kívánod, bárcsak pelenkát vettél volna.

Az anyaságnak rengeteg csodás pillanata van, mert mindennek ellenére imádjuk őket.

 

 

Vadas Zsuzsa:Hátizsákomban a glóbuszom

Vadas Zsuzsa: Hátizsákomban a glóbuszom

Vadas Zsuzsa 1991 óta a Nők Lapja munkatársa. Több könyve is megjelent, első utazásairól szóló élményeit az Úti dilik című könyvben jelentette meg, újságírói pályafutásáról szóló könyve a Tuti dilik, és 2021-ben megérkezett várva várt könyve a Hátizsákomban a glóbuszom, mely az egész földgolyón kalauzol el bennünket.

Keresztülutazott Afrikán, Ázsián, Amerikán és Európán. Jól érezte magát a maszájok társaságában, lakott az őserdők lombos fái között, igluban, vagy éppen a legelegánsabb luxushotelekben. Végigment a német meseúton, látta a Közel-Kelet mára megrongált műemlékeit, szánkózott gorálokkal, lovas kocsizott a hegyekben, úszott a végtelen óceánban. Könyvében nemcsak arra ad tippeket, hogyan járhatjuk be a világot, de arra is, hogyan kereshetjük fel a ma még ismeretlen, turisták által kevésbé látogatott területeket.

Elvisz minket Panamába, Amerika egyik legolcsóbb, legpazarabb országába, Albánia felfedezetlen hegyvidékére és egyre szépülő tengerpartjára. Megismertet a maják szokásaival és kultúrájával. Elkísérhetjük Üzbegisztánba, a Côte d’Azurre, Monte-Carlóba, Kenyába és az Egyesült Államokba. Bemutatja Izrael, Jordánia, Egyiptom és Szíria különös kincseit. Ízelítőt kapunk tőle többek között az orosz, a brit, az olasz és a francia konyha remekeiből is.
A könyvből ötletet kaphatunk akár tengerparti nyaraláshoz, városnéző sétához, vagy akár  egy gasztronómiai utazáshoz is.

 

Rutger Bregman/Emberiség:Mégis jobbak lennénk, mint hittük?

Rutger Bregman/Emberiség: Mégis jobbak lennénk, mint hittük?

Rutger Bregman holland történész-író nemzetközi bestsellere új szemszögből mutatja be az emberi történelem elmúlt 200 ezer évét.

Nagy gondolkodóink az ókortól napjainkig szinte mind arra tanítanak, hogy az ember természettől fogva rossz, és az önérdek vezérli.

De lehet, hogy mégsem igaz?

A könyv számos példát hoz arra, hogy valójában jobban hajlunk az együttműködésre, mint a versengésre. Fény derül például a híres stanfordi börtönkísérlet valódi történetére, vagy bemutatja az ellenségek között szövődő frontbarátságokat.

Ezek igazolják, hogy az ember eredendően jó, barátságos lény. Hogy ennek épp az ellenkezőjét hitették el velünk, súlyos következményekkel járt: ha a legrosszabbat feltételezzük, tényleg a legrosszabbat hozzuk ki egymásból a politikában és az élet más területein. Ha viszont hiszünk az emberi jóságban és önzetlenségben, azzal lehetőséget teremthetünk társadalmunk radikális átalakítására.

A könyv végén kapunk 10 szabályt vagy tanácsot is az élethez.

Az egyik például az, hogy kerüljük a napi híreket, mert tájékozottabbak ugyan nem leszünk, viszont a világképünk csak torzul.

Más tippjei is vannak: azt javasolja, ha egy másik embert illetően bizonytalanok vagyunk, akkor feltételezzük róla a legjobbat.

Nyomatékosan ajánlja továbbá, hogy kérdezzünk, mielőtt ítéletet alkotunk, és az empátia helyett inkább részvéttel közelítsünk embertársainkhoz, így ugyanis hatékonyabban tudunk segíteni nekik.