Vári-Szabó István -Kiskun-Halas Helyi Értesítője 1940. 6. évf. 40. szám
Megemlékezünk Vári-Szabó István halálának 115 éves évfordulójáról. Ez a cikk az 1906-ban kiadott, 6. évfolyam, 40-es számú Kiskun-Halas Helyi Értesítőben jelent meg. Városunkról olvashatnak további izgalmas cikkeket HalasPress Adatbázisunkban.
Vári Szabó István.
“Őszinte megilletődéssel adjuk hírül, hogy Vári Szabó István nyugalmazott polgármester egyházkerületi, főgondnok és 1848/49-iki honvéd-kapitány, szeptember hó 26-án hetvenkilenc éves korában meghalt. Az elhunyt, ki közel három évtizedig volt városunk polgármestere, amely vitéz bajnoka volt a szabadságharcnak, ép úgy érvényesítette tudását, szorgalmát és hazaszeretetét a polgári életben is. Amily lelkes katona volt a harcban; ép oly fáradhatatlan munkása volt az egyháznak. Érdemeit alig néhány évvel ezelőtt maga a király is elismerte, a Ferenc József rend lovagkeresztjét adván neki jutalmul.
Vári Szabó István a jogot Pozsonyban elvégezvén, a hadbírói pályára lépett. Alig kapta meg a tiszti rangot, mikor a szabadságharc kitört. Az elsők között állott be honvédnek, és rövid idő alatt századosi rangot kapott. Már 1849 elején mint a 38. honvéd-zászlóalj kapitánya ment az aradi táborba. Ott volt az aradi várat
ostromló magyar seregben Vécsey tábornok parancsnoksága alatt egész a vár feladásáig. Innen a táborral Temesvár alá vonult és részt vett az ottani küzdelmekben. Július végén zászló-alját Damjanich parancsnoksága alatt az aradi vár őrségébe osztották be és így ismét Aradra jutott. Vári Szabót augusztus 7-én Kossuth Lajos azzal a rendelettel küldte Bem tábornokhoz, hogy a tábornok siessen Temesvárra és ott vegye át a sereg főparancsnokságát. Értesítvén egyúttal Bemet, hogy addig Görgey is meg fog érkezni, és a jobb szárnyon ott lesz harmincezer emberrel.
Vári Szabó marha-hajcsár ruhában indult útnak és másnap kora reggel elérte Soborsint Zám alatt Erdély felől jövő ellenséges előőrsökkel találkozott, akik feltartóztatták megvizsgálták iratait és már-már útnak bocsájtották, mikor az, egyik tisztnek gyanúja támadt; megmotoztatta, de szerencsére a jól elrejtett rendeletet nem találták meg nála, mire tovább folytathatta útját. Facset táján az országúton találkozott Bemmel, átadta neki a parancsot ki azt elolvasván csak annyit mondott rá, hogy már késő. Világos után besorozták az osztrákok közlegénynek és Olaszországba vitték, honnan csak
tekintélyes váltságdíj lefizetése után menekült meg. Az alkotmány helyreállítása után polgármester lett és mint ilyen dolgozott hosszú időn keresztül a köz javára. Mintegy három éve visszavonult a város vezetésétől és leginkább csak egyházi ügyekkel foglalkozott. — Haláláról a család, a város, a gazdasági bank és az egyháztanács külön-külön gyászjelentést adott ki. Temetése pénteken történt meg nagy részvét mellett.”
