Lukácsy Sándor – Ez volt március 15-e
Március 15-e történetét tanítják, történészek megírták óráról órára alakuló eseményeit, valami mégis hiányzik a tablóról: az élet színe, a szereplők és szemtanúk ecsetvonásai. Ezeket idézi föl most ez a könyv. A szövegek nagy része az egykorú első megjelenés óta kiadatlan maradt, a könyv tehát régi tartozást törleszt.
A szöveggyűjtemény Petőfi versével és márciusi naplója első lapjaival kezdődik, a Pesti Hírlap friss híradásaival, Jókai Mór, Vahot Imre, Egressi Gábor beszámolóival és négy egykorú röpirattal (Kléh István, Zerffi Gusztáv, Birányi Ákos, Nyári Albert), majd Vajda János, Korányi Frigyes, Hatala Péter, Székely József, Táncsics Mihály, Degré Alajos emlékezéseivel folytatódik. A második részben az ország minden részéből érkező forradalmi híreket gyűjtötte egybe a szerző – Pozsonytól a déli határszélig.
“H u n g á r i a szellemdús hölgy alakjában, kinek fő dísze mintegy koronája hazánk czímere, s mellén a világosság és honszeretet tüzét sugárzó nap; fölemelkedvén a nagylelkűség, erő, hősiesség és éberséget jelképező 4 oroszlánytól őrzött, s a 12 pesti-pont alegoriával ékesített talapzat főlé, nemes arczvonásai a szabadságot híven ábrázolja, jobbja égbe nyúló ujjaival a magyarok ezreinek sőt millióinak Mártzius 15-ki egy szív és lélekkel óriásilag fölharsogott ama fogadására emlékeztetvén:
„Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!”
baljában pedig diadalmi öntudattal a széttépett bilincs részét a világnak bemutatja, mely bilincs másik felét hősileg lábával tiporja; intvén a népet, hogy szabadságával visszaélni rettegjen, a közerőszakadások által ne gyengítse, hanem inkább a testvériség keresztyén szeretet által magát consolidálja: nehogy a zsarnok erőszak fejünkre nőve, lábalól kifeszítse a rablánczokat, és újra a népek nyakába fűzze.”
