2015, január 14 – 13:28 | kfagi
Már a történet legelején sejthető, hogy a józan észt és a realitást félre kell söpörni.
Allan Karlson 100. születésnapja közeleg és ennek megfelelően nagyszabású születésnapi zsúrral készülnek a helyi nyugdíjas otthonban, ahol idős napjait tölti. Így kezdődik ez a kalandregény, mely átcsap egy végtelenül vicces ámokfutásba, melynek minden egyes fordulata elismerésre készteti az olvasót.
Allan kora ellenére éles eszű, tisztában van a körülötte zajló eseményekkel, azonban a tiszteletére rendezett buli hidegen hagyja és inkább kimászik az ablakon és eltűnik. Nála lévő pénzből buszjegyet vásárol találomra – a legközelebb induló buszra- és egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően egy pénzel teli bőrönd birtokosává válik. Ezen táska létéről mások is tudnak, ezért az öregúr hamarosan a rendőrség és egy neves drogdíler banda célpontjába kerül. Elkezdődik a menekülés Svédországon keresztül. A nagy utazás közben furcsa alakok csapódnak mellé, többek között egy Szonja nevű elefánt, akinek egy kiló antibiotikumra lenne szüksége, begyulladt lábujjkörme miatt.
Allan történetei nem százéves korában kezdődtek. A történet két idősíkon fut. Menekülése közben visszaemlékezések formájában mutatja be élete nagy eseményeit, melyek közül nem egy válik a XX. századi történelmet bebefolyásoló pillanattá. Hogyan került egy vacsoraasztalhoz a jövendőbeni Trumann elnökkel, hogyan stoppolt együtt Churchill-el, vagy éppen csónakázott együtt Mao feleségével és gyűrte le gyalogosan a Himalája csúcsait. A mű során az is kiderül, hogy még az atombomba megalkotásában is benne volt a keze.
