„Még mindig nem tudta elhinni, hogy ez vele történik. Vagy történt. Sára ránézett reggel a halvány csomagolópapírral befedett fájdalomfalra, és rámeredt a fekete betűs szóra: Elhagytál! Görcsbe rándult a gyomra. Nem, ez nem lehet. Hirtelen felkapta a filcet, és odaírta alá: De nemsokára visszajössz. Zihálva vette a levegőt, úgy nézte a szavakat. Igen, András visszajön hozzá, csak átmeneti zavar van a kapcsolatukban, csak egy aprócska félreértés. Pillanatnyi kisiklás.”
Salamon Sára tanárnő nemsokára negyvenéves lesz. Két gyermeket nevel, szereti a munkáját, és úgy hiszi, a házasságával is minden a legnagyobb rendben. Egyik reggel a férje, mindenféle magyarázat nélkül, fogja a bőröndjét, és elköltözik. Az új barátnőjéhez.
Kire számíthat ebben a helyzetben Sára? A túlérzékeny anyjára, aki kerüli őt? Két koraérett, kicsit furcsa gyermekére? Három barátjára, akik egyben a kollégái is, ráadásul az egyikükkel több, mint sajátos a viszonya? Esetleg a mogorva szomszédra, aki már többször fel akarta jelenteni hangoskodó gyermekei és a lépcsőházban lévő rendetlenség miatt? Netán egy beteg, kómában fekvő férfira, akivel még soha nem beszélt, viszont rendszeresen bejár hozzá a kórházba felolvasni?
Finy Petra, Madárasszony című regényének hagyományait követve, most is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. A stílus azonban időközben változott: könnyedebb, mégis karcosabb, szókimondóbb lett, ahogyan az írónő is, aki a főszereplőjével egykorú.
