2014, május 8 – 14:16 | Pertics Orsolya
Gerald Durrell
Az indiai Kalkutta közelében, Jamshedpurban született Gerald Malcolm Durrell néven, 1925-ben. Három testvére volt: Lawrence George (1912–1990), Leslie (1918–1983) és Margaret (1920–2007). Apja halála után a család hazatért Angliába, majd 1935-ben Korfu szigetére költözött. Négy évig éltek a szigeten, amely Gerry fő szellemi ihletője volt: itt kezdődött egy életen át tartó nagy szerelme a természet világa iránt. Iskolába nem járt, magántanárok oktatták, közülük főleg a természettudós Theodor Stefanides doktor hatott rá. Korfui éveire emlékezett a Családom és egyéb állatfajták című könyvében, sok humorral és öniróniával mutatva be családtagjait, a sziget lakóit és élővilágát.
Jelentős összeget örökölt 21. születésnapja alkalmából, amit állatok gyűjtésére költött el. Durrell állatgyűjtési és állattartási elképzelései forradalmian új nézeteket tükröztek. Csakis a legjobb minőségű, elérhető ellátást volt hajlandó állatainak biztosítani, soha nem csak a ritka állatfajokat kereste, amelyekért sok pénzt fizettek a gyűjtők, hanem mindegyiket egyformán kívánta védelmezni és bemutatni. A brit állatkertek ezért elhatárolódtak tevékenységétől, és hamarosan legtöbbjükben már nem kínáltak számára munkát
1951-ben feleségül vette Jacqueline Sonia Wolfendent, és Gerald nővérének, Margónak Bournemouth-i házába költöztek. Jacquie ezután Gerald állandó társává szegődött a további állatgyűjtő utakon, valamint aktívan segédkezett a jersey-i állatkert létrehozásában, majd üzemeltetésében.
Hogy anyagi helyzetét fellendítse, bátyja és Jacquie tanácsára Gerald humoros, életrajzi ihletésű könyveket kezdett írni, sikerrel. A minden könyve végén megtalálható felhívás csatlakozásra hív és adakozásra kér. A Családom és egyéb állatfajták megjelenése, 1956-ban hatalmas sikert hozott neki.
1957-ben harmadszor, utoljára ismét Kamerunba utazott, és ezúttal már saját, leendő állatkertje számára gyűjtött állatokat. Visszatérése után ismét Margóhoz költözött, s annak kis, hátsó kertjében tartotta népes állatseregletét, amíg helyet keresett a számukra. Legnagyobb csalódására mind Bournemouth, mind Poole önkormányzata elutasította ajánlatát, hogy állatkertet hozzon létre városukban. 1958-ban azonban rátalált a Jersey Állatparkra, amely ideálisnak bizonyult álmai megvalósítására. Az állatkertet 1959 húsvétján nyitották meg.
Durrell és alapítványa a Durrell WildLife Conservation Trust, vagyis a Jersey Vadvédelmi Alapítvány a világ számos helyén segített a veszélyeztetett fajok megóvásában, szaporításában, az ott élő lakosság felvilágosításában, oktatásában.
Jersey-szigeti állatkertjét 1995-ben bekövetkezett haláláig vezette, hamvait is ott temették el.
Magyarul megjelent művei
– Családom és egyéb állatfajták
– Vadállatok bolondja
– A lehorgonyzott bárka – A Jersey Állatkert alapításáról
– A Bárka születésnapja
– Életem értelme
– A részeg erdő
– Kalandorok az őserdőben
– Vadászat felvevőgéppel
– Rokonom, Rosy
– Madarak, vadak, rokonok
– A halak jelleme
– Istenek kertje
– Állatkert a poggyászomban
– Állatkert a kastély körül
– Az amatőr természetbúvár
– Durrell a Szovjetunióban
– A hahagáj
– Aranydenevérek, rózsaszín galambok
– A bafuti kopók
– A susogó táj, 1997
– Szamártolvajok, 1990
– A piknik és egyéb kalamajkák, 1997
– A véznaujjú maki meg én, 1994
– Fogjál nekem kolóbuszt!, 1999
– Férjhez adjuk a mamát, 1994
– Léghajóval a világ körül, 1990
– Léghajóval a dinoszauruszok földjén, 1990
– Vadak a vadonban, 1988
– Tóbiás, a teknőc, 1996
– Noé bárkáján, 1966
– Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt?, 1990
– Keeper, az állatkert őre, 1996
(A vastag betűvel szedett művek könyvtárunkban is megtalálhatók)
