“Szeretni mást jobban, mint önmagunk – ebben találkozik a kereszténység – és a szerelem. Az egyik csak parancs azt, amit a másik magától értetődően mível, mihelyt tökélyét eléri. Ha freudista volnék, innen közelíteném meg Jézust. Freudista is lennék, ha meg tudnám közelíteni.” (Illyés Gyula: Naplójegyzetek 1946 – 1960)
A Tolna megyei Felsőrácegrespusztán egy uradalomban jött világra, 1902. november 2-án. 1916-ban, szülei válása után édesanyjával a fővárosba költözött. Érettségi után a budapesti tudományegyetem magyar-francia szakos hallgatója volt, de az illegális baloldali tevékenysége miatti letartóztatástól tartva 1921 végén elhagyta Magyarországot, Párizsba ment. A nagy hírű Sorbonne-on hallgatott filozófiát, pszichológiát, irodalomtörténetet és francia nyelvészetet, könyvkötésből tartva fenn magát. 1926-ban amnesztiát kapott, s hazatérhetett.
Avantgárd stílusban írt első verseit Kassák Lajos Munka című lapja közölte, de a következő évben már a Nyugatban jelent meg kritikája, utána pedig ez a folyóirat lett költeményeinek fő publikációs fóruma. Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Tóth Árpáddal ők alkották a Nyugat második nemzedékét. Életpályája átívelte az egész XX. századot, benne a nemzeti és egyetemes értékek olyan összhangjával, amely a magyar irodalom legjobbjai közé emelte. Számos hivatalos kitüntetésben részesült: Kossuth-díjat három alkalommal kapott (1948, 1953, 1970). 1949-ben megszűnt akadémiai tagságát – posztumusz – 1989-ben állították vissza. 1983. április 15-én halt meg Budapesten.

Válogatott művek Illyés Gyulától katalógusunkban