Címlap | Archívum

Kiskunhalas Város Napja

redemptio_0.jpg

275 éve, 1745. május 6-án adta ki Mária Terézia rendeletét a Jászkunság önmegváltásáról. Kegyelmesen megengedte: ha a jászok és kunok visszafizetik az eladási ár összegét a kincstárnak, visszanyerhetik régi szabadságukat. A redemptio Halas történelmének nagyon jelentős eseménye volt, hiszen ezzel sikerült visszaállítaniuk korábbi autonómiájukat. Kiskunhalason 1996 óta ezen a napon ünneplik a város napját.

Hatalmas összegnek számított ez akkoriban, a lakosok csak több évig tartó gyűjtéssel és kölcsönökkel tudták összeadni, ami kamataival együtt ekkor már 580 900 aranyforintot tett ki. Hogy ez az összeg a kerületekre kivehető legyen, a hatóság felbecsülte a helységek és az azokhoz tartozó puszták értékét Halas várost 24 200 aranyforintra becsülték. Bár a megváltás óriási terhet jelentett, a cserébe kapott jogok is nagy jelentőségűek voltak. A diploma visszaállította a jászok és kunok örökös kiváltságait, melyek közül a legfontosabb a földesúri szolgáltatásoktól való mentesség, a szabad tisztviselő- és lelkészválasztás, valamint a pallosjog (a bíráskodás joga) volt. A királynő új pecsét használatát is engedélyezte a Jászkun Hármaskerület számára.
A redemptiót követően a korábban jogilag egységes közösség a megváltott föld arányában tagolódott: akik részt vettek a megváltásban, annak megfelelő földterületet kaptak, ok lettek a redemptusok. A társadalom legfelsőbb szintjét foglalták el, rangjuk és jogállásuk a nemesekéhez hasonló volt. Azokat, akik nem tudtak részt venni a megváltásban, irredemptusoknak nevezték. Rajtuk kívül élt egy szegény, nincstelen réteg is a Jászkunságban, ők voltak a zsellérek. A megváltott földet tőkeföldnek nevezték, ezen kívül azonban a teljes földterületnek csaknem a fele közös használatban volt, ebből alakultak később a redemptus közbirtokosságok. A jászkunok bírája továbbra is a nádor maradt, aki jogait az általa kinevezett főkapitány útján gyakorolta. A három kerület élén a kapitányok álltak, akik választással kerültek tisztségükbe, munkájukat az ugyancsak választott alkapitány segítségével végezték.