Címlap | Archívum

Versajánló

Versajánló ma esti vendégünk műsora elé

 

Szeretettel várjuk Önöket  2015. április 9-én 17 órakor Tóth Krisztina József Attila-díjas író, költő, műfordító Költészet Napi estjén

 

 

Hála-változat

Arany színekben játszó szén szavak,

Babits a fény, Ady a nagy zsarátnok,

boldog-szomorú lidérc leng: ha játsztok,

zümmögi halkan, csak tűzzel szabad,

 

Nemes, Nagy dolgot! Hány láng sisteregne,

Füst csapna fel, Weöres sziporkatánc,

Kormos Vas bongna, izzana a rács,

mennyi kanyargó seb, mi nem heged be,

 

s bár igaz lenne majd, hogy Lesz Vigasz-

J. A. szájából érdes volt az élet,

Petri szájából szép volt a pimasz:

 

bárhogy mozduljak, lángnyelven beszélek,

torkomban hangjukkal, de semmi az,

ha tőlük éghet éneke az énnek.

Futrinka utca

 

Harmincnyolc év, futó fonál.

Az ember rojtokat talál

 

– hanyag

anyag –

e földi, pöttyös kis ruhán

mit hord és igazgat sután,

 

kinek,

minek,

ha egyszer úgyis visszabont,

feslik simából fordított,

 

a Kéz,

ha kész

már érzi, úgyse lesz soha

ha nem lesz léte otthona,

 

akar,

akár

a színpadon a kesztyűbáb

játszani valami saját

 

mesét,

mi mást,

füstölgő kéményt, házikót,

Futrinka utcát, bármi volt,

 

örök

körök

után is fölvesz kis kötényt,

hisz telefonált az imént

 

Cica-

mica,

hogy Tádé meghűlt és beteg,

úgyhogy van dolga rengeteg,

 

legyen

egyen-

letesen befűtve a tökház,

vigyázz, Mazsola, nehogy megfázz,

 

halál

ha lel

utat is hozzánk, nem vagyunk

futó fonál csak, filc, magunk

 

helyett.

Helyet

foglal középen, integet

és onnan csókol Titeket

 

Böbe

baba!

 

 

 

Szülők

 

A sárga fű között egy férfi, egy nő.

Szelet vetnek, hajladoznak a fényben.

Forog rajtuk a lomb árnyéka, felhő

vonul a kert fölött, hol beborul az éden,

hol fényben áll, az ágak közt a fákon

pókhálóban levél, darazsak lepte rések,

rothadó alma, selyemszálon

pörgő féreg, zsibongó seregélyek,

szelet vetnek, hajladoznak a napban,

anyaszült meztelen föld zúg, a ringló

potyog az ösvényre, fejét föltartva, halkan

megáll a sás között és vár a sikló.

 

Ne félj, ne félj, a felporzó morajba

belevegyül a percek surrogása,

ne fél, ne félj, nem jött el, déli nap van,

messze van még a szélnek aratása,

messze van még a felhősávos ég is,

a túlpart megdőlt jegenyéi, messze

mindig a test a testtől, mégis

ölelik egymást állva, nem eresztve,

mindig így indul, hajladoznak a fényben,

az apák nemzik folyton a háborút,

nem baj, ne félj, úgy lesz, mint egyszer régen-

megállt a szél, csönd lett és beborult-

 

A fal mellett a fűben szétdobálva

lyukas strandlabda, foszlott hintaágy,

már csak halványan látni odaátra,

dörgés hullámzik, úgy jön, mint a vágy,

ki tudja honnét, haránt veri a kertet,

görget egy vödröt, vacog az összes ablak,

dobog a bádog, áznak a kint felejtett

ruhák, részeg napernyőt dönt a falnak,

potyog a gyümölcs, leválik mind az ágról,

anyaszült meztelen föld zúg, hiába

futkos a visszhang, csak dől, szakad a zápor,

csak sír a felfordított csónak nagy hasára.

 

http://www.origo.hu/kultura/20140911-interju-toth-krisztina-kolto-iroval.html

http://www.libri.hu/szerzok/toth_krisztina.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B3th_Krisztina_%28k%C3%B6lt%C5%91%29

http://www.tothkrisztina.hu/blog/language/hu/