II.Erzsébet ruhája

2020, július 23 – 08:48 |   kfagi

http://www.opac.vkhalas.hu/cgi-bin/tlwww.cgi?show=b183583

„Fel a fejjel, és bármivel szembe tudsz nézni.”

London, 1947. A várost emberemlékezet óta nem sújtotta ilyen kemény tél, a városlakók az éhezéssel küzdenek, az életet szigorú jegyrendszer szabályozza. A háború utáni Nagy-Britanniában az alig két évvel korábbi győzelem ellenére csöndes kétségbeesés uralkodik. Ann Hughes és Miriam Dassin Norman Hartnell híres mayfairi divatházának hímzői. A két nő között barátság szövődik, és életük visszafordíthatatlanul megváltozik, amikor vissza nem térő lehetőséget kapnak: részt vehetnek Erzsébet hercegnő menyasszonyi ruhájának elkészítésében.
Toronto, 2016. Egy emberöltővel később Heather Mackenzie megpróbálja megfejteni a nagyanyja által ráhagyott néhány hímzett virág titkát. Vajon hogyan került az értékes hímzés – amely megtévesztésig hasonlít II. Erzsébet királynő hetven évvel korábban viselt, lenyűgöző menyasszonyi ruhájának díszítéséhez – szeretett nagyijához, aki sohasem beszélt angliai életéről? És milyen kapcsolatban állt nagyanyja a híres textiltervezővel, a holokauszttúlélő Miriam Dassinnel? Jennifer Robson a történelem egyik leghíresebb menyasszonyi ruháját készítő műhelyébe kalauzol el minket. Kulisszatitkokról rántja a leplet, derít fényt, miközben elsöprő erejű képet fest a rengeteg áldozattal kivívott győzelem ára által megrázott angol társadalomról, és felejthetetlen hősnőket kelt életre, kiknek sorsát a túlélés fájdalma, a barátság, és a megváltó erejű szeretet köti össze.

Mandy Baggot: Őrült ​görög nyár

2019, augusztus 21 – 08:19 |   Gusztosné Tóth …

Mandy Baggot: Őrült görög nyár

Ellennek látszólag bejött az élet: álommunkája van, és a barátja nemrég megkérte a kezét. Csakhogy a mesevilág váratlanul darabokra hullik… A lány Görögországba, Korfu szigetére utazik, hogy elűzze szívéből a fájdalmat és segítsen a húga esküvője megszervezésében. Miközben a munkája következményeitől, és egykori udvarlójától retteg, Ellen egyre bensőségesebb kapcsolatba kerül a szálloda egyik animátorával, aki olyan titkot őriz, amelyet eddig soha senki előtt nem fedett fel. Az egyhetes korfui nyaralás annyi meglepetést tartogat, hogy Ellen húga helyett végül más mondja ki a boldogító igent a tenger habjai között felállított emelvényen.

 

 

 

Heather Morris: Az Auschwitzi tetováló

2018, május 15 – 09:24 |   Ritterné

Heather Morris:

Az auschwitzi tetováló – Lale Sokolov igaz története alapján

A holokausztról számos könyv született, és bizonyára még fog is. Ám ez a történet minden szempontból különleges. Senki sem számított rá, hogy “a tetováló”, aki – félelemből és féltésből – annyi évtizeden át hallgatott, egyszer csak előáll vele.

Azt hihetnénk, hogy Auschwitz-Birkenauról már mindent tudunk. Túlé

lők és elkövetők egyaránt vallottak róla. Tudjuk, hogy a “túlélésre kiválasztottak” egy fogoly asztala előtt sorakoztak, aki egy számsort tetovált az alkarjukra. De vajon ki volt ez a fogoly? Magas rangú kápó különleges kiváltságokkal? Mit láthatott az évek során, mikor elvonult előtte a sokezernyi deportált?
Ez a fogoly Lale Sokolov volt. A neve és a száma ott áll az Auschwitz-jegyzőkönyvben, amelyből a világ értesült a halálgyárról. Amit ő látott, azt maroknyi fogoly láthatta csak. Különleges helyzetéből adódóan kizárólag az SS politikai részlegének tartozott számadással, ezért viszonylag szabadon mozoghatott a táborban. Szinte mindenütt járt: a cigányok barakkjában lakott, ott dolgozott, ahol a szelekció zajlott, naponta betért az irodába, kapcsolatot tartott foglyokkal, kápókkal, bejáró lengyel munkásokkal egyaránt. Hat nyelven beszélt. Megfordult Mengele részlegében, megjárta a büntetőbarakkot, látta a gázkamrákat, a rablás és megsemmisítés teljes futószalagját.
De a története mégsem a borzalmak leltárja. Itt, ebben a földi pokolban lett szerelmes, itt talált rá arra a nőre, akit mindig keresett: Gitára. Lale megfogadta, hogy túl fogja élni, akármi vár is rá, és mindent megtesz azért, hogy Gita is túlélje. A folyamatos életveszéllyel dacolva, időnként reménytelenségbe zuhanva harcolt, és nem adta fel.
Ez a könyv Lale és Gita története. Megrázó, igaz történet szerelemről, kitartásról, hitről és szerencséről. Az auschwitzi tetoválóról.

Gárdos Péter: Hajnali láz

2015, október 19 – 08:05 |   Ritterné

Gárdos Péter: Hajnali láz​​​

Kép a könyv borítójáról

,,Nincs más. Vagy ő van, vagy meghalok.”

Svédország, 1945. Országszerte koncentrációs táborokból szabadult embereket ápolnak. A 25 éves Miklóst újra halálra ítélik: az orvos hat hónapot ad neki. De Miklós hadat üzen a sorsnak: levelet ír 117 magyar lánynak, akik annak idején földijei voltak, s most itt vannak valamelyik rehabilitációs táborban. Feleséget keres, akivel odahaza újrakezdheti az életét. És a válaszlevelek között hamarosan rátalál az igazira: Lilire. A kezdetben még tapogatózó levélváltás egyre intimebbé válik. Hőseink elhatározzák, megpróbálják elintézni, hogy láthassák egymást személyesen is. Mindenáron élni és szeretni akarnak.

A Hajnali láz az élet szerelmes regénye, amelyet öt évvel első magyarországi megjelenése után a világ legfontosabb könyvkiadói is felfedeztek. A Publishers Weekly és a Booktrade által az idei Londoni Könyvvásár legfontosabb könyvének tartott Hajnali láz külföldi jogaiért a világ vezető kiadói versengtek. Eddig 26 kiadó vette meg a fordítási jogokat, és a kiemeltnek számító angol, német, francia, olasz, spanyol, nyelvterületeken 8-10 jelentős kiadó versenyzett heteken át azért, hogy megszerezzék a könyv kiadásának jogát. Szinte valamennyi európai nyelven hamarosan megjelenik a Hajnali láz, emellett olyan országokban is saját nyelven olvashatják majd a könyvszeretők, mint Brazília, Taiwan, Kína, Korea.

A regényből Gárdos Péter rendezésében készült film 2015 telén kerül a magyarországi mozikba.

Ezt írták a Hajnali lázról a külföldi kiadói:

,,Miklós felkavaró svédországi utazásának humoros és mélyen átélt leírását olvasva egyből tudtam, hogy ezt a regényt mindenképpen ki akarom adni. Én leszek a kiválasztott – gondoltam magamban -, aki Miklóst élete végéig vaníliás-málnás sütivel eteti.”
Jane Lawson kiadóvezető, Doubleday, Nagy-Britannia

,,Amikor két találkozó között elolvastam az első pár oldalt a Londoni Könyvvásáron, a történet annyira magával ragadott, hogy ettől kezdve folyton csak erről beszéltem. Akinek csak említettem, egyből osztozni akart velem az olvasói élményben. Pedig akkor még nem is tudhattam, hogy én leszek a regény holland kiadója!”
Chris Herschdorfer kiadóvezető, Ambo Anthos, Hollandia

,,Levelek olvasásától ritkán lesz szerelmes az ember, de egy kézirat elolvasása sem okoz ilyen élményt túl gyakran. Végérvényesen beleszerettem a Hajnali lázba. Magával ragadó történet, felejthetetlen olvasói élmény! Ez a regény egy olyan mestermű, amely kitörölhetetlenül benne marad az emlékezetemben.”
Daniel Kampa kiadóvezető, Hoffmann und Campe, Németország

,,Rendkívül ügyesen és érzékenyen köti össze a szerző egy szinte valószínűtlen szerelmi történetté a holokauszt megannyi fontos elemét: az identitás kérdését, a hittel és a saját kultúrával szembeni kételyt, valamint a csillapíthatatlan vágyat, hogy a túlélők új szellemi és lelki táplálékot találjanak. A regényt anélkül hatja át végig a remény és a szeretet, hogy egy pillanatra is az érzelgősség vagy a sziruposság csapdájába esne.”
Janie Yoon főszerkesztő, House of Anansi, Kanada

,,A Hajnali láz egy kortalan szerelmi történet. Ez a képtelenül vidám könyv a holokauszt utáni komor időkben játszódik, és kesernyés története ellenére mégis örömteli a végkifejlete. Gárdos Péter felejthetetlen regényt írt a szülei szerelméről.”
Michael Heyward igazgató, Text Publishing, Ausztrália

Szvetlana Alekszijevics: Utolsó tanúk – Gyermekként a második világháborúban

2017, május 3 – 10:30 |   Ritterné

Szvetlana Alekszijevics: Utolsó tanúk – Gyermekként a második világháborúban

Kép a könyv borítójáról

1985-ben Szvetlana Alekszijevics, egy ismeretlen, fiatal belorusz újságírónő egyszerre két könyvet jelentetett meg a második világháborúról (Nők a tűzvonalban, Utolsó tanúk), s mindkettő érzések, élmények és szenvedések szinte teljesen ismeretlen világát tárta fel. A háborús irodalomban a nők és a gyerekek addig csak mellékszereplők lehettek a férfiak mellett. Alekszijevicsnél ők kerültek a középpontba – s ezzel a női és gyermeki nézőponttal egyszeriben mintha átírta volna, pontosabbá és érzékletesebbé tette volna az addig “ismert” történelmet.
Ez a két könyv aztán szerte a világban megjelent, színdarabok készültek belőlük, vitatkoztak róluk: Alekszijevicset pedig mint egy új műfaj megteremtőjét méltatták a kritikusok. Miközben a fölbolydult, széthulló Szovjetunióban sokan úgy írtak róla, mint árulóról, aki a legszentebb érzéseket tiporja sárba.
Az Utolsó tanúk száz visszaemlékezést tartalmaz, csupa szívszorító történetet olyan emberektől, akik kisgyermekként vagy kamaszként élték át a második világháborút. Olyan emberektől, akiknek nem volt gyerekkoruk: sokan közülük elveszítették a szüleiket, s volt, hogy a szemük előtt végezték ki őket; sokan koncentrációs táborba kerültek; sokan a partizánok között éltek, sőt gyakran tizenkét-tizenhárom éves korukban már harcoltak is a németek ellen… És sokan egyszerűen csak éheztek, és próbálták valahogy túlélni az iszonyatot.
Alekszijevics később ezt a könyvét is átdolgozta: az új változatban azok a visszaemlékezések is szerepelnek, amelyek a szovjet időkben még nem jelenhettek meg, mert túlságosan riasztó képet festettek a szovjet nép háborús hétköznapjairól.

2015-ben Szvetlana Alekszijevics kapta az irodalmi Nobel-díjat “többszólamú írásaiért, amelyekben a jelenkor szenvedéseinek és a bátorságnak állított emlékművet”.
Az életmű eddig öt könyvből áll: Az utópia hangjai című ciklus darabjaiból, amelyek a XX. századi szovjet történelem legtragikusabb eseményeit kutatják: a nagy honvédő háborút, az afganisztáni háborút, a csernobili katasztrófát és a Szovjetunió széthullását.
A Nobel-díj odaítélése alkalmából megjelentetett írásában a New Yorker “az emlékezet őrzőjének” nevezte a belorusz írónőt. Olyan emlékek őrzőjének, amelyek gyakran annyira fájdalmasak, hogy “talán jobb lenne elfelejteni őket”.

“Úgy képzeltük, a háború a legérdekesebb dolog az életben.”

“Emlékszem, hogy irigykedtem a bogarakra: azok olyan kicsik, hogy mindig elbújhatnak valahol, bemásznak a földbe…”

“Én meg sehogy se tudtam felfogni, hogy az apám nem kel fel többet, és hogy ott kell hagynom őt az úton, a porban.”

“Aki sír, ahhoz odamennek, és lelövik.”

Gyere velem gyógyítani!

2015, október 28 – 13:21 |   Tumbász Mónika

Dr. Gyarmati Andrea – Gyere velem gyógyítani!

“Amikor hazavisszük a kisbabánkat, a boldogság és a félelem fura elegyével szembesülünk. Ez az egyetlen olyan helyzet, amiből nem lehet “kiszállni”. Otthagyhatjuk a munkánkat, a barátainkat, elválhatunk a társunktól, de a gyerek… hát az egészen más kategória.

Ráadásul még a bababoltba sem vihetjük vissza, hogy: Kérem szépen, ez nagyon zajos, nincs egy csendesebb modell? Mindenki szeretné jól csinálni, de sajnos, senki nem kapta meg ehhez a bölcsek kövét…

…Harminchat éve vagyok gyerekgyógyász, a pályaválasztás életem egyik legjobb döntésének bizonyult.”

/A szerző/

A Gyere velem gyógyítani sokévi tapasztalatainak, eddigi orvosi pályájának összegezése. A könyv címében kifejezi, hogy az orvosi gyakorlat mellett fontos a szülők közreműködése, hiszen a nap 24 órájában figyelik a kis pácienst, ismerik minden rezdülését, sírását, érzékelik, ha valami nincs rendben – s ez nemcsak a csecsemőkre, hanem a kisgyerekekre vagy akár a kamaszokra is érvényes.

A Gyere velem gyógyítani! gyakorlati kézikönyv: ismerteti azokat a betegségeket, tüneteket és módszereket, amelyekkel a leggyakrabban találkozunk, az aftáktól a székrekedésig, a táplálékallergiától az orrvérzésig. A Gyakori kérdések témakörében a gyógyszerek beadásáról, a védőoltásokról és a gyerekek sportolási tevékenységéről olvashatunk.

Mesemondó gyermekek találkozója

2011, december 7 – 15:44 |   Nagy Zoltán

Könyvtárunk 2011. december 12-én  (hétfőn) 14 órakor ismét megrendezi a mesemondó gyermekek találkozóját, amelyre minden iskolából egy alsós és egy felsős tanulót várunk.

A korcsoportjukban legjobban szereplő gyermekek közül egy vehet részt a Katona József Megyei Könyvtárban megrendezésre kerülő versenyen.

 

Gerald Malcolm Durrell

2021, február 16 – 13:36 |   Anonymous

Gerald Malcolm Durrell

Gerald Malcolm Durrell az indiai Kalkutta közelében, Dzsamsedpurban született, 1925-ben. Családjával 1935-ben Korfu szigetére költözött. Négy évig éltek a szigeten, amely Gerry fő szellemi ihletője volt: itt kezdődött egy életen át tartó nagy szerelme a természet világa iránt. Iskolába nem járt, magántanárok oktatták, közülük főleg a természettudós Theodore Stephanides doktor hatott rá. Korfui éveire emlékezett regénytrilógiájában (Családom és egyéb állatfajták, Madarak, vadak, rokonok, Istenek kertje) és több novellájában is, sok humorral és öniróniával mutatva be családtagjait, a sziget lakóit és élővilágát.

Egész életét a veszélyeztetett állatoknak és állatkertjének szentelte, több filmsorozatot is készített a témában, emellett a fentieken kívül számos egyéb könyvet írt is írt élete során jellegzetes humorával, melyek világszerte és könyvtárunkban is nagy népszerűségnek örvendenek.

Meseterápia felnőttek számára

2020, október 24 – 08:25 |   Tóthné Felföldi…

Meseterápiás foglalkozásokkal várunk minden érdeklődőt, aki nyitott és kíváncsi a mesékben rejlő kincsek megismerésére. A foglalkozások pontos időpontjáról és az adott témáról,  a plakáton tájékozódhat. A részvétel ingyenes.

A világ megismerésének sokféle módja van, s ezek közé tartozik az is, amit a népmesék kínálnak. A meséken keresztül érvényes tudás birtokába lehet jutni azzal kapcsolatban, hogy miként működik a világ, és milyen életfeladatai vannak az embernek. Hogyan lehet szert tenni segítőkre, mi dolgunk a bennünket veszélyeztető gonosz és ellenséges erőkkel, és hogyan lehet elgondolni, sőt megtenni valamit, amiről mindenki azt állítja: lehetetlen.”

/Boldizsár Ildikó/

 

Gerald Durrell

2014, május 8 – 14:16 |   Pertics Orsolya

Gerald Durrell

Gerard Durrell

Az indiai Kalkutta közelében, Jamshedpurban született Gerald Malcolm Durrell néven, 1925-ben. Három testvére volt: Lawrence George (19121990), Leslie (19181983) és Margaret (19202007). Apja halála után a család hazatért Angliába, majd 1935-ben Korfu szigetére költözött. Négy évig éltek a szigeten, amely Gerry fő szellemi ihletője volt: itt kezdődött egy életen át tartó nagy szerelme a természet világa iránt. Iskolába nem járt, magántanárok oktatták, közülük főleg a természettudós Theodor Stefanides doktor hatott rá. Korfui éveire emlékezett a Családom és egyéb állatfajták című könyvében, sok humorral és öniróniával mutatva be családtagjait, a sziget lakóit és élővilágát.

Jelentős összeget örökölt 21. születésnapja alkalmából, amit állatok gyűjtésére költött el. Durrell állatgyűjtési és állattartási elképzelései forradalmian új nézeteket tükröztek. Csakis a legjobb minőségű, elérhető ellátást volt hajlandó állatainak biztosítani, soha nem csak a ritka állatfajokat kereste, amelyekért sok pénzt fizettek a gyűjtők, hanem mindegyiket egyformán kívánta védelmezni és bemutatni. A brit állatkertek ezért elhatárolódtak tevékenységétől, és hamarosan legtöbbjükben már nem kínáltak számára munkát

1951-ben feleségül vette Jacqueline Sonia Wolfendent, és Gerald nővérének, Margónak Bournemouth-i házába költöztek. Jacquie ezután Gerald állandó társává szegődött a további állatgyűjtő utakon, valamint aktívan segédkezett a jersey-i állatkert létrehozásában, majd üzemeltetésében.

Hogy anyagi helyzetét fellendítse, bátyja és Jacquie tanácsára Gerald humoros, életrajzi ihletésű könyveket kezdett írni, sikerrel. A minden könyve végén megtalálható felhívás csatlakozásra hív és adakozásra kér.  A Családom és egyéb állatfajták megjelenése, 1956-ban hatalmas sikert hozott neki.

1957-ben harmadszor, utoljára ismét Kamerunba utazott, és ezúttal már saját, leendő állatkertje számára gyűjtött állatokat. Visszatérése után ismét Margóhoz költözött, s annak kis, hátsó kertjében tartotta népes állatseregletét, amíg helyet keresett a számukra. Legnagyobb csalódására mind Bournemouth, mind Poole önkormányzata elutasította ajánlatát, hogy állatkertet hozzon létre városukban. 1958-ban azonban rátalált a Jersey Állatparkra, amely ideálisnak bizonyult álmai megvalósítására. Az állatkertet 1959 húsvétján nyitották meg.

Durrell és alapítványa a Durrell WildLife Conservation Trust, vagyis a Jersey Vadvédelmi Alapítvány a világ számos helyén segített a veszélyeztetett fajok megóvásában, szaporításában, az ott élő lakosság felvilágosításában, oktatásában.

Jersey-szigeti állatkertjét 1995-ben bekövetkezett haláláig vezette, hamvait is ott temették el.

 

 

Magyarul megjelent művei

– Családom és egyéb állatfajták

– Vadállatok bolondja

– A lehorgonyzott bárka – A Jersey Állatkert alapításáról 

– A Bárka születésnapja

– Életem értelme

– A részeg erdő

– Kalandorok az őserdőben

– Vadászat felvevőgéppel

– Rokonom, Rosy

– Madarak, vadak, rokonok

– A halak jelleme

– Istenek kertje

– Állatkert a poggyászomban

– Állatkert a kastély körül

– Az amatőr természetbúvár

– Durrell a Szovjetunióban

– A hahagáj

– Aranydenevérek, rózsaszín galambok

– A bafuti kopók

– A susogó táj, 1997

– Szamártolvajok, 1990

– A piknik és egyéb kalamajkák, 1997

– A véznaujjú maki meg én, 1994

– Fogjál nekem kolóbuszt!, 1999

– Férjhez adjuk a mamát, 1994

– Léghajóval a világ körül, 1990

– Léghajóval a dinoszauruszok földjén, 1990

– Vadak a vadonban, 1988

– Tóbiás, a teknőc, 1996

– Noé bárkáján, 1966

– Hogyan lőjünk amatőr természetbúvárt?, 1990

– Keeper, az állatkert őre, 1996

 

(A vastag betűvel szedett művek könyvtárunkban is megtalálhatók)