2019, január 28 – 08:54 | Csabankóné Daró…
Kádár Annamária: Mesepszichológia – Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban
„A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni.” /Bruno Bettelheim/
Minden gyermeknek szüksége van a mesékre, a könyvekre. Hiszen mindent tudni, látni, érezni akarnak, még akkor is, ha ezt személyesen nem, csak egy elmondott történet alapján tapasztalhatják meg. A mese egy biztonságos értékrendszer kialakítását segíti elő: tiszteletre, szeretetre, kitartásra, önmaguk iránti hűségre nevel. Olyan erőt ad, ami felnőttként segíti őket álmaik megvalósításában, az akadályok leküzdésében, céljaik elérésében – és azt a hitet, hogy a körülöttük zajló eseményekbe, történésekbe igenis van beleszólási lehetőségük. A mesék ma is szóban tudnak érvényesülni igazán. Semmi sem pótolja a szülők, nagyszülők, óvónők, tanítónők mesemondását, meseolvasását.
Dr. Kádár Annamária: Pszichológus, egyetemi adjunktus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem marosvásárhelyi kirendeltségének vezetője. Diplomamunkájában és doktori disszertációjában több mint ezer, gyermekek által írt mesét vizsgált meg. Dolgozott iskolapszichológusként, jelenleg pedig az óvoda és elemi oktatás pedagógiája szakon tanít. Trénerként rendszeresen tart az érzelmi intelligencia fejlesztését célzó tréningeket. Az Erdély FM rádió Pszichotrillák című műsorának szakértője és társszerkesztője. Többször tartott már előadást a Nyitott Akadémián, több vidéki városban, Kiskunhalason is, – kirobbanó temperamentumát, ízes erdélyi beszédét, derűs, szeretetteljes lényét és humánus gondolatait vastapssal jutalmazza a közönség.
Megdőlt az utóbbi években az a nézet, amely a magas IQ-t tekintette a siker biztos kulcsának. Kutatások igazolják, hogy az életben való beválásunk nem csak értelmi képességeinken múlik. Az igazi sikereket és – ami még fontosabb! – a belső harmóniát, az önmagunkkal való elégedettséget csak akkor érhetjük el, ha képesek vagyunk felismerni a magunk és mások érzelmeit, kapcsolatokat teremteni, konfliktusokat kezelni, együttműködni, segítséget kérni, vágyainkat késleltetni, kitartani… Vagyis, ha fejlett az érzelmi intelligenciánk. A mese az érzelmi intelligencia fejlesztésének legfontosabb eszköze, olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben. Egyrészt a mesélés sajátos szituációja, bensőséges hangulata adja meg az érzelmi biztonságot, azt a nyugodt, csendes és szeretetteljes légkört, amelyben meg lehet pihenni, el lehet lazulni, a rítust, amivel le lehet zárni egy mozgalmas és eseménydús napot. Ám a kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában.
Adjuk hát meg nekik a lehetőséget arra, hogy az égig érő fa csúcsára kis kanászként felkapaszkodhassanak! Azoknak a gyermekeknek, akik mesét hallgatva nőnek fel, varázspálcájuk a saját elméjük lesz, és képzeletük, érzelmi intelligenciájuk segítik őket majd a megpróbáltatások közepette.
És hogy miként támogathatjuk őket ebben? Erről szól Kádár Annamária: Mesepszichológia című könyve.
